Hogyan építsünk sikeres jövőt? – Interjú Farkas Dezsővel, a JÉG alapítójával

Siker. Ahány ember, annyiféleképp definiálhatja ezt a szót. Mindenkinek kicsit mást jelent, mégis sokan vágynak rá, hogy megérezzék az ízét. Vajon mi tesz valakit sikeressé és mi az, amely visszahúzza az embert a járni kívánt útról? Egyebek mellett erről beszélgettünk Farkas Dezsővel, a Jövőt Építők Generációja Egyesület (JÉG) alapítójával, aki maga is utánajárt annak, mi hajtja előre a sikeres embereket és mi az a gát, ami sokakat visszatart céljaik elérésétől.

„A siker relatív dolog, bármi lehet a legapróbb dolgoktól a hatalmas célok elérésééig. Van, akinek óriási dolog, hogy a falujában képes megnyitni egy boltot vagy saját vállalkozást. Valakinek pedig az sem siker, ha százmilliárd dollárt összegyűjt. Szerintem ebből a szempontból az a legfontosabb, hogy nekünk legyen egy mércénk saját magunk felé arról, hogy kik akarunk lenni. Saját magunkat kell legyőznünk. A bennünk lévő gátakat, blokkokat, az ellenállást. Felül kell múlni pozitív értelemben önmagunkat. Hogyha ezt megtesszük, és mindezt úgy tesszük meg, hogy a környezetünkben nem rombolunk, hanem segítünk és példát mutatunk, akkor szerintem sikeresek vagyunk” – fogalmazta meg, mit jelent számára a siker. A saját életéből is említett példákat. Vörsről, egy közel 500 főt számláló faluból származik, a Kis-Balaton környékéről. „Onnan kitörni és eljutni ide, önmagában is érdekes kaland. Emlékszem, hogy általános iskolás koromban futballista akartam lenni és akkor mindenki elmondta, hogyan nem lehet futballistának lenni, és hogy örüljek annak, ha a megye I. csapatba be tudok kerülni. Hiszen az már nagy szó a környéken. Ennek ellenére én mindennap edzettem 3-4 órát. Végül 17-18 éves korom körül már NB1-ben játszottam Zalaegerszegen. Ebből a szempontból kitűntem a környezetemből. Elkezdett izgatni, hogy mi az, amitől valaki kiemelkedik. Mi lehet az a belső motiváció, ami hajtja az embert előre? Illetve miért van az, amikor valaki beletörődik a sorsába és nem is akar haladni?” – mesélte.

Nem hiszi, hogy van kifejezett titka a sikernek, azt azonban igen, hogy nagyon meghatározó az, hogy milyen ingerek érnek valakit gyermekként. „Minden gyermeknek van egy álma, hogy mi szeretne lenni, ha nagy lesz. Akkor még nagyon élénk a fantáziánk és hiszünk abban, hogy űrhajósok vagy Forma–1-es pilóták lehetünk. Azután valahol útközben elveszítjük ezeket a célokat. Ez sokszor a környezetünk miatt van, hiszen gyakran lebeszélnek az álmainkról. Azt mondják, hogy fogadd el, hogy nem lehetsz sikeres, nem lehetsz nagy. Viszont van pár ember, aki mégis bejárja ezt az utat. Az a kérdés, hogy gyermekkorodban kinek hiszel, kire hallgatsz, ki az, akit példaként követsz. A tömeget, és elhiszed nekik, hogy tényleg nem lehet belőled senki vagy inkább azt a pár pozitív példát, és hiszel benne, hogy képes vagy rá? Erre azt szoktam mondani, hogy mindannyian sasként születünk a csirkék között. Az a kérdés, hogy elhisszük-e, hogy sasok vagyunk és felszállunk, vagy elhitetik velünk, hogy mi is ugyanúgy csirkék vagyunk? Mert akkor az egész életünket sasként a csirkék között abban a tudatban fogjuk leélni, hogy nem vagyunk képesek a magasba törni” – véli. A Jövőt Építők Generációja Egyesület (JÉG) megalapításánál fontos szempontnak tartotta egy olyan közösség létrehozását, ahol a fiatalok motiváló környezetben fejlődhetnek.

„Az egyetem elvégzése után szerettem volna vállalkozni. Többen elmondták, hogyan nem lehet megcsinálni. Engem ez kifejezetten zavart. Szerettem volna egy olyan közösséget, ahol a tagok pozitívan gondolkodnak és fejlődni szeretnének. Akiknek, ha elmeséled, hogy van egy ötleted, akkor nem azt mondják, hogy hogyan nem lehet megvalósítani, hanem inspirálnak téged, sőt, akár meg is mutatják, hogyan érheted el a célodat. Ahol konstruktívan állnak mindenhez„ – idézte fel.

„Mi az emberek gondolkodásmódját változtatjuk meg pozitív irányba, ami azután hangulattá, végül jellemmé válik. Több tagunk is úgy csatlakozott hozzánk, hogy nem tudta, mit akar, nem igazán tudott kitörni a környezetéből. Úgy érezték, mintha egy mocsárban vergődnének, mintha nem jutnának egyről a kettőre. Amikor bekerültek hozzánk, adtunk nekik egy keretrendszert és elindítottuk őket egy fejlődési pályán. Beszélgettek másokkal is, akik hasonló utat jártak be és egyszerűen elkezdtek másképp gondolkodni. Kiszakadtak abból a környezetből, amely lehúzta őket és belekerültek egy olyanba, amely motivációt nyújtott a fejlődéshez, ezáltal sikereket értek el. Nagyon örülök, hogy van olyan tagunk, aki a Stanford Egyetemen végzett, illetve van, aki a Cambridge Egyetemre vagy az Oxfordra jár. Vannak olyan tagjaink is, akik nem végeztek egyetemet, mégis olyan inspirációt kaptak tőlünk, hogy most már kiemelkedő munkateljesítménnyel és keresettel rendelkeznek. Elértük azt, hogy a mindennapjaik részévé váljon a fejlődés” – mondta, majd azt is elárulta, szerinte a fiatalabb generáció hogyan látja azokat, akik elérték a céljaikat.

„A fiatalok a sikeres emberekre úgy tekintenek, mint egyfajta szellemekre. Úgy érzik, hogy távol vannak tőlük és kevésbé tudnak azonosulni velük. Azt gondolhatják, hogy amikor ők elérték a céljaikat, akkor könnyű volt, mert például rendszerváltás volt, de ma már nehezebb, jelenleg más technológia van. Viszont nagyon fontos észrevenniük, hogy az ember gondolkodásmódja határozza meg azt, hogy kiből mi lesz. Az őket körülvevő környezet és a technológia, a segédeszközök csak mellékletek. Egy sikeres ember a megfelelő gondolkodásmóddal teljesen mindegy, hogy milyen környezetben élt és milyen technológiai háttérrel rendelkezik, akkor is megtalálja annak a lehetőségét, hogy hogyan legyen jó. Ezektől az emberektől magát a gondolkodásmódot kell megtanulni, azokat a gondolatmagokat, amelyeket ők a mindennapjaik során felhasználnak” – vallja. Maga is folyamatosan törekszik a fejlődésre. Büszkén meséli, hogy felvették a Babson College-ra, a vállalkozás területén a világ egyik legelismertebb MBA képzésére. „Megtudtam, hogy én vagyok a második magyar, aki bejutott ebbe a programba az intézmény 1919-es alapítása óta. Az első magyar 2004-ben végzett” – mosolygott.

Az elért eredmények mellett Dezső számos nehézséggel is megküzdött. „Erre azt szoktam mondani, hogy mindenki a maga szintjén nyomorog. Mindenkinek megvannak a maga kihívásai. Ezeket soha nem tekintettem nehézségeknek, hanem lehetőségként fogtam fel őket. Mindig azt a kérdést tettem fel magamnak, hogy hogyan tudom ezt a saját előnyömre fordítani” – emlékezett vissza.

Kíváncsi voltam arra, hogy használ-e bármilyen mentális gyakorlatot, illetve olyan technikát, amellyel hat a tudatalattiban lévő hitrendszerekre, legyen szó agykontrollról, családállításról vagy egyéb módszerről. „Úgy gondolom, hogy ha valamit automatikusan csinálsz, tehát nem tudatosan, akkor azt a tudatalatti irányítja. Ezért nagyon szeretek olyan szokásokat kialakítani, amelyek később sikeressé tesznek az életben” – mondta, majd a reggeli rutinjáról mesélt. „Felkelek, ezután egyből iszok fél liter vizet, ezzel beindítva a vérkeringésemet. A következő fél órában nem eszek és nem iszok semmi mást. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy egyből megisznak egy kávét. Nem szabad, mert a test az első fél órában kezdi el a melatonin hormon termelését, amely az ébrenlétért felel. Ha kávézol, a szervezet érzi, hogy már van benne koffein, így leállítja a termelését. Utána azt veszed észre, hogy egész nap nem igazán vagy éber és friss. Ezután megcsinálom a „mindenmentes” müzlimet, majd húsz perc jóga következik. Ezt követően szoktam öt percet meditálni, ami fontos, hiszen segít abban, hogy ki tudjam magam kapcsolni. Mindezt úgy, hogy az első fél órában nem nézek sem e-mailt, sem telefont, mert az agyat így lehet a legkönnyebben sokkolni. Írtam egy cikket az Azonnali Visszajelzés Függőségről vagy AVF szindrómáról, amelyben a jelenleg huszonéves fiatalok szenvednek. A sok üzenetre azonnal reagálni akarnak. Szerintem jobb, ha az agy erőteljesen tud nekiállni a napnak. Mindezek után összeírom a feladataimat, hogy fókuszáljam a figyelmemet, majd megnézem, mivel kell foglalkoznom. Így vágok neki a napnak” – avatott be. (A Dezső által írt cikket itt olvashatjátok.)

Dezső nem csupán a saját életében szeretné alkalmazni a siker felé vezető szokásokat, fontosnak tartja azt is, hogy minél több fiatal megismerje ezeket a módszereket. „A JÉG-en belül próbálunk minél több módszertant tanítani, mert úgy gondolom, azzal, ha kapnak egy tréninget, még nem biztos, hogy megváltozik az életük. Ezzel szemben, ha gondolkodásmódot, illetve modelleket adunk át nekik, akkor azokat sokkal jobban tudják hasznosítani a mindennapi életben. Amiket tanítunk nekik, azokon én már átmentem, azokat a hibákat már elkövettem. Tanultam belőlük és ezeket a tapasztalatokat szeretném megosztani a huszonéves fiatalokkal. Viszont, mivel még nem feltétlen értik azt, hogy ez miért jó, kell egyfajta motiváció, hogy elindítsuk őket ezen az úton. Ezer helyen fogják tudni alkalmazni a tanultakat később az életben” – mondta, majd azt is elárulta, mindezen kívül mit üzenne a jövő generációjának.

„Szerintem 30 éves kor után az embernek rengeteg elfoglaltsága lesz. Sok esetben jön a családalapítás, akár hitel, lakásvásárlás, költözés és mellette ott a teljes munkaidős állás. Hirtelen annyira elfoglaltak lesznek, hogy visszasírják azt az időszabadságot, amivel 18-20 évesen rendelkeztek. Hogyha azokat az éveket nem használják ki önfejlesztésre, akkor nagyon fogják a későbbiekben bánni. Emlékszem, amikor elkezdtem az egyetemet, akkor elolvastam heti egy könyvet. Volt pár barátom, aki odajött hozzám és mondta, hogy teljesen meg vagyok zavarodva, felesleges ennyit olvasni. Most, 10-15 év elteltével visszajönnek hozzám, és azt mondják, hogy nekem volt igazam. Elmesélik, hogy nekik is azt kellett volna csinálni, de akkor nem értették, hogy ez miért jó, most pedig hiányzik nekik a tudás. Hiszen nem mindegy, hogy elolvastál már több száz vagy ezer könyvet és utána a munkahelyeden úgy lépegetsz előre a ranglétrán, mintha gyerekjáték lenne, vagy muszáj mindenféle kurzusra járnod, és próbálod szinten tartani magad, hogy ne rúgjanak ki. Ez óriási különbség és ezt a tudást huszonévesen tudod összeszedni. Idősebb korodban kevésbé van időd arra, hogy külön foglalkozz az önfejlesztéssel is. Viszont, ha huszonévesen összeszeded a szükséges tudást, akkor már csak fel kell frissíteni. Összehasonlíthatatlan” – vallja.

Dezső ennek ellenére természetesen 30 éves kora felett is fejleszti magát. A Babson College-en szerzett tapasztalatairól itt olvashattok.

 

Szerző: Balatoni Kitti