„Ha csak egy százalék esélyed van a sikerre, akkor arra kell fókuszálni” – Interjú Dörnyei Bendegúzzal

Dörnyei Bendegúz neve sokak számára ismerősen csenghet, különösen azután, hogy kiderült: felvételt nyert a Yale Egyetemre. A hír futótűzként terjedt, hiszen 47 ezer jelentkező közül választották a neves intézmény tanulói közé. A Yale általános képzésére, a sportösztöndíjas, kvótás helyekkel együtt átlagosan 5 évente jut be magyar diák, így a Budaörsi Illyés Gyula Gimnázium hatosztályos képzésben végzett fiatal megtörte a statisztikát. A felvétel mellett Bendegúz elérte a maximális, közel 98%-os ösztöndíjat is. Mindez a több száz jelentkezéssel töltött órának és sok év kemény munkájának volt köszönhető. Bendegúz korábban sem volt tétlen, egészen fiatalon felébredt benne a vágy, hogy másokon segítsen. Már 15 évesen megalapította első startup vállalkozását, a háztartási ételpazarlás csökkentése érdekében, 17 éves korában csatlakozott a Skeebdo csapatába, 2020-ban világ- és olimpiai bajnok sportolókat hívott össze az általa szervezett első országos kenus konferencián, ahol Törökbálint polgármestere köszöntötte a résztvevőket. Mindeközben csatlakozott a Jövőt Építők Generációjához (JÉG), valamint a Startup Maffiához, amelyben 2021 nyarától elnöki pozíciót tölt be. Vállalkozó, sportember, emellett érdekli a zene, az informatika és a társadalmi felelősségvállalás. Úgy tűnik, minden arannyá változik a kezei között és eléri a kitűzött céljait. Bendegúzzal egyebek mellett arról beszélgettünk, milyen volt a jelentkezés folyamata a Yale-re, mik a jövőbeli tervei, és azt is elárulta, hogy szerinte hogyan lehet valaki sikeres.

– Adja magát a kérdés: miért pont a Yale-re jelentkeztél?

– Volt egy időszak, amikor úgy gondoltam, hogy az egyetem helyett saját magam fejlesztésével érném el a legtöbbet. A Thiel Fellowship programot néztem ki magamnak, amely százezer dollárt ad az álmaid megvalósítására, azonban mellette nem szabad egyetemre járni. Később beláttam, hogy nem kellene az egyetemtől irtóznom, csupán egy olyat kell keresnem, ahol valós, releváns gyakorlati tudást szerezhetek, és ahol teljes mértékben támogatják a fejlődésemet. Először csak magyar viszonylatban gondolkodtam, sokáig a Budapesti Corvinus Egyetem volt a legszimpatikusabb. Már korán, kilencedikben eldöntöttem, hogy vagy nemzetközi gazdálkodást szeretnék tanulni vagy gazdálkodás menedzsmentet. A gimnázium utolsó két évében azonban egyre inkább elkezdtem a külföldi intézményekkel szemezgetni. Így végzősként Európa egyik legjobb gyakorlati business képzésére felvételiztem, a Rotterdam School of Management-re, ami nagyon jól sikerült. A legjobb öt diák közé válogattak be az IBA szakra jelentkező 2700 főből és ezért teljes tanulmányi ösztöndíj is járt. Végül azonban a járványhelyzet, illetve egyéb okok miatt nem mentem el a képzésre, lemondtam a helyemet. Majd egy év alatt rengeteg új benyomás ért, amelyek által fejlődhettem. Egyebek mellett májusban megválasztottak a Startup Maffia elnökének, ami hatalmas megtiszteltetés és óriási felelősség. Az újonnan szerzett tapasztalataimmal nem féltem még nagyobbat álmodni, úgy éreztem, érdemes lenne megpróbálni a világ egyik legjobb egyetemére bejutni. Így kerültek képbe az amerikai top egyetemek, azok közül pedig magasan a legszimpatikusabb intézmény számomra a Yale volt. Mondhatjuk úgy is, hogy eldöntöttem, hogy arra az egyetemre szeretnék jelentkezni, amelyik az egész világon a legjobban tetszik. Tüzetesen megnéztem, hogy milyen elemekből épül fel a jelentkezés, és beterveztem, hogy mi mennyi időt igényel. A Jövőt Építők Generációjának (JÉG) vezetője, Farkas Dezső is bíztatott, hogy jelentkezzek álmaim egyetemére. Segített leküzdeni azt a mentális gátat, amelyet a statisztika eredményezett: 4.6 százalékos bejutási arány, a felvételt nyertek közül pedig mindössze 14 százalék jön az Amerikai Egyesült Államokon kívüli középiskolából. Nem foglalkoztam ezzel, csak arra koncentráltam, hogy önmagam legjobb változatát mutassam meg a jelentkezésben. A Yale egyébként a Liberal Art Education Methodology elvét követi, amely azt jelenti, hogy a fő szakirány mellett sok irányban lehet fejlődni. Az első évben bármilyen kurzust fel lehet venni, nagyon szabad az oktatás módja. 3000 kurzus közül lehet válogatni és egy évet követően 80 szakirány közül választhatjuk ki a legjobban hozzánk illőt. Abban a szakirányban, amelyet kinéztem, a közgazdaságtan mellett informatikát és matematikát is tanítanak. Ezek együttese segíthet megalapozni egy nagyon sikeres üzleti karriert. Mindemellett “kiegészítésképpen” fel lehet venni teljesen más jellegű kurzusokat is, hogy segítsenek széleskörűen fejlődni, például tanulhatok zenét, vagy bármilyen művészeti tárgyat. Az egyetemen tehát egyszerre lehet tudományos területen és művészeti vonalon tanulni.

 – Elérted a maximális ösztöndíjat. Hogyan sikerült ezt megvalósítani?

– A Yale koncepciója az, hogy, ha valakit felvesznek, akkor annak a diáknak minden támogatást megadnak ahhoz, hogy sikeresen el tudja végezni a képzést. Azon kevés egyetemek egyike, ahol a nemzetközi tanulók felé is need-blind felvételi rendszert alkalmaznak, ami azt jelenti, hogy a felvételi döntésnél egyáltalán nem veszik figyelembe a jelentkező anyagi szükségleteit. Úgy gondolom, hogy a magyar diákok többsége nagyon magas ösztöndíjat szerezne felvétel esetén. Azonban nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a közel 47 ezer jelentkező jelentős része több éve erre készül. Sokan az adott országban a legjobb tanulmányi eredményt és a legrangosabb nemzetközi versenyeredményeket tudják felmutatni. Emellett többen a sportban és zenében is jeleskednek, és a karrierjükben jóval előrébb járnak a koruknál. Átlagosan 21 ilyen diák versenyez egyetlen képzési helyért.

 

– Milyen felvételi feladatok voltak?

– A felvételi az amerikai egyetemeken általánosan elfogadott Common App jelentkezési rendszeren keresztül zajlik. Először egy hosszú, 650 szavas személyes beszámolóban kellett megfogalmazni azt, hogy ki vagy te, úgy, hogy érdekes legyen és közelebb hozza az olvasót hozzád. Ez szólhat arról, hogy miben vagy jó, milyen ember vagy, illetve lehet bármilyen izgalmas történet, amely téged tükröz. Én az identitás témakörét választottam. Számomra hosszú folyamat volt leszűkíteni, hogy mi a legnagyobb értékem. Rájöttem, hogy ami leginkább kiemelhet engem a jelentkezők közül, az a társadalmi felelősségvállalás Minden szervezet, amelyben eddig szerepet vállaltam, vagy az általam felépített vállalkozások, azzal foglalkoznak, hogy segítsenek az embereknek, hogy társadalmi vagy környezeti értéket teremtsenek. Jó példa erre a Startup Maffia, a JÉG, a Skeebdo, amely a filmekből, sorozatokból való nyelvtanulásban nyújt segítséget vagy az első alkalmazásom, amely a háztartási ételpazarlást volt hivatott minimalizálni. Mindezt kiragadott történeteken, fontos pillanatokon keresztül próbáltam elmesélni. Egyebek mellett a Startup Maffiával szervezett egyik legnagyobb eseményünk előtti előkészületek emlékét festettem az olvasó elé, körüljárva, hogy mit éreztem akkor, és miért élem meg mérföldkőként az életemben. Az esszék mellett tíz olyan tevékenységet kellett felsorolni, amelyek leginkább meghatároznak engem, és amelyek miatt a legtöbbet fejlődtem. Ezeket maximum 35 szóban kellett megfogalmazni, kitérve a tevékenységek számszerűen mérhető eredményeire is. A Startup Maffia esetében például különösen nehéz feladat volt kiválasztani, hogy mit emeljek ki, végül leírtam, hogy összesen több mint kétszázezer ember nézte meg az adásaikat és több mint háromszáz vállalkozó fiatalnak segítünk aktívan. Emellett kiszámoltam azt, hogy önerőből, saját szabadidőnkben dolgozva összesen közel 85 ezer dollár értéket teremtettünk, többek között 40 ingyenesen elérhető előadást szerveztünk. Mindezen kívül fel kellett sorolni öt versenyeredményt. Érdemes nemzetközi eredményeket írni, hiszen szinte csak azok jelentősége értelmezhető az egyetem szemszögéből. Számomra ilyen volt az Entrepreneur Leadership Academy (ELA) nemzetközi vállalkozói vezetői verseny, amelyet teljesen véletlenül épp a Yale kampuszától pár percre található Connecticut Center of Arts and Technology szervezett, a magyar INPUT Programmal közösen. A versenyt évente felváltva tartják, egyszer Győrben, egyszer pedig az USA-ban, Connecticutban. Mi a 2019-es évfolyam győztesei voltunk, ami egy nagyon releváns mérce lehetett az elbírálóknak. Emellett megemlítettem a Magyar Templeton Programot, ahol húszezer diákból válogattak ki, mindössze 13 évesen. A felvételi írásbeli részéhez tartoztak még a különböző iskolai eredmények – jegyátlag, rangsorban elfoglalt hely, esetleg érettségi eredmények, illetve az iskola által adott kitüntetések. Két tanári ajánlólevelet kellett csatolni, amelyet érdemes egy humán és egy reál tantárgy oktatójától kérni. Szükség volt egy további ajánlásra az igazgatótól is. Az eddig említett elemekből épül fel a Common App fő része, mellé jönnek az egyetem-specifikus kérdések. A Yale-re írni kellett két hosszú (250 szavas), két közepes (125 szavas) és négy rövid (35 szavas) esszét, egyebek mellett arról, hogy mi inspirál, miért a Yale-t választottam, illetve melyik három szakirány érdekelne leginkább, és miért. Én a közgazdaságtan és az informatika, a környezetvédelem, illetve a politika szakok iránti érdeklődésemről írtam. Ahogy már említettem, általános képzéssel indul a tanév, egy év után pedig eldönthetjük, milyen szakirányon folytatjuk a tanulmányainkat. Nem kell az említettekhez ragaszkodni, teljesen más irányt is választhatunk majd.

– Nagyon sokoldalú vagy, a tevekénységeidben pedig közös vonás az, hogy segíteni szeretnél másoknak. Hogyan ébredt fel benned ez a tudatosság és mikor nyilvánult meg először a tetteidben?

– Már az óvodában az volt az egyik célom, hogy valamilyen módon hatást gyakoroljak a jelenlegi világ működésére, például feltalálóként. Mindig is csodabogár voltam. Három évesen a rácsokat számolgattam az ovis ágy falán, amíg a többiek aludtak, és minden elhaladó kocsi rendszámát elkezdtem összeadni. Négy évesen megtanultam kirakni a Rubik-kockát, több tucat verset tudtam kívülről első hallás után, és gond nélkül szavaltam több száz ember előtt a MOM Kulturális Központ nagyszínpadán óvodás létemre. Tehát voltak olyan velem született képességek, amelyeket a környezetem, főként természetesen a szüleim észrevettek, és minden erejükkel hozzásegítettek ahhoz, hogy minél jobban fejlődhessek. Édesanyám lemondott a korábbi karrierje építéséről, hogy velem foglalkozzon, de az nagyon fontos, hogy soha nem erőltettek rám semmit, inkább csak a saját törekvéseimben támogattak. Talán az engem ért különleges hatások miatt is érezhettem azt, hogy szeretnék valamilyen nagy dolgot létrehozni. Szeretnék az embereken segíteni és hozzátenni akár egy kicsit is ahhoz, hogy az emberiség tovább fejlődhessen – ez a belső motivációm. Nem titkolt tervem az sem, hogy később, ha már megengedhetem magamnak, a saját vagyonom jelentős részét, de legalább kétharmadát jó célra fordítsam.

– Erre minden esélyed megvan. Hogyan kerültél be a vállalkozói életbe?

– A Magyar Templeton Program záróeseményén, 2016-ban ismerkedtem meg Farkas Dezsővel, aki meghívott az újonnan alapított JÉG egyesület középiskolás képzésére, amit havonta rendeztek meg. Vállalkozói jellegű témákról volt szó, az önéletrajzírástól kezdve a profi állásinterjún át a prezentációs készségek fejlesztéséig, iszonyú sokat adott. Olyan közegben voltam, mint még soha. Főként 17-18 éves résztvevők és 25-35 éves szervezők között mozogtam, akik 14 éves létemre komolyan vettek és megbecsültek. Eleinte programozónak készültem, nagyon sok programozási nyelvet tanultam, majd elmentem az egyik vállalkozói képzésre, ahol olyan emberek voltak, mint én, akik valamit létre szeretnének hozni, de nincs hozzá csapatuk. A vállalkozói hétvége alatt megszületett egy projektötlet és összejött egy hasonló gondolkodású fiatalokból álló, agilis csapat. A program fél évig tartott a United Way Magyarország és az Invendor közös szervezésében. A végén a tíz csapatból elnyertük a várva várt díjat, és rájöttünk, hogy amit csinálunk, az működőképes. Így indult az első vállalkozás, amelyből később nagyon sok inspirációt szereztem.

– Utána hogy folytattad? A Skeebdo volt a következő lépés?

– Volt pár kezdeményezés, például lebomló telefontokok forgalmazásával foglalkoztam, illetve egy szexuális edukációval foglalkozó vállalkozásban is jelentős szerepem volt. Szeretek minden lehetőséget kihasználni az életben, így jött többek között a Skeebdo is. 17 éves koromban egy startup-os közösségi média csoportban szembejött velem egy poszt arról, hogy a Skeebdo weboldalához tesztelőket keresnek. Nagyon megtetszett a projekt, és rájuk írtam, hogy gratuláljak hozzá. Megkérdeztem, hogy szükségük van-e bármilyen területen segítségre, van-e bármilyen hiány a csapatban. Az egyik alapító visszaírt és érdeklődést mutattak, majd behívtak egy megbeszélésre, amit egyre több követett. Néhány alkalom után felvetődött, hogy dolgozhatnánk együtt, mert hasznosnak találják a meglátásaimat és értékes szerepem lehetne a csapatban. Nemsokára el is kezdődött a közös munka. Ekkorra már két és fél éves tapasztalattal rendelkeztem, illetve nagyon széles kapcsolati rendszert építettem ki. A találkozók alatt nem fedtem fel az életkoromat, ezért nagyon meglepődtek, amikor kiderült, hogy milyen fiatal vagyok. Az ötlet akkor már 3-4 éve formálódott, a csatlakozásom után pedig elkezdődött az applikáció fejlesztésének folyamata is. A csapatot leginkább az ötleteimmel, illetve – a kapcsolati hálómat kihasználva – partnerek bevonásával támogattam. Emellett különböző, a fejlesztéshez kapcsolódó felmérések készítésével és kiértékelésével A kutatásokat jellemzően én fogtam össze. Nagy értéket jelentett az, hogy ha bármilyen kérdésre választ kellett kapnunk egy ötlet kapcsán, esetleg két irány közül kellett választanunk, akkor gyakran több mint ezer ember véleménye alapján hozhattunk döntéseket.

– Inspiráló, hogy ebben az életkorban ennyire komoly voltál és tudtál építkezni.

– Már nagyon fiatalon is olyan napirend szerint éltem, hogy gyakran este nyolcra értem haza. Nagyon sok önfejlesztő szakkörre és különórára jártam. Később, a vállalkozói léttel egy újabb szint következett, mivel iskola mellett nagyon nehéz bármibe is komolyan belekezdeni. 15 éves koromban már szinte az összes hétvégén a projektjeimen dolgoztam, amit én nem munkának fogtam fel, hiszen nagyon élveztem. Úgy éltem meg, mint egy játékot, amelyben folyamatos fejlődési lehetőséged van, és ez egyre komolyabb eredményeket szül. Mivel ilyen életstílust választottam, így sohasem voltam kimondottan bulis srác, viszont mindig nagyon jó barátaim voltak, akikre számíthattam. A korosztályomból néhány jó barátommal tartom a kapcsolatot, egyebek mellett a Templeton programból, illetve a kenus csapatból. Az összes iskolából és programból mindig maradt fenn néhány szorosabb kapcsolat. Az ismerőseim jelentős része viszont nálam idősebb korosztályból kerül ki, hiszen a közösségekre, amelyekben aktív voltam, leginkább a 25-50 éves korosztály jellemző. Talán ez is segített abban, hogy komolyan tudjak hozzáállni a dolgokhoz, ha arra van szükség. A gyermeki énemet pedig jellemzően az iskolában tudtam kiélni, a tanáraim örömére…

– Ezután jött a Startup Maffia. Hogy élted meg, hogy elnök lettél?

– A Startup Maffiához egy olyan időszakomban csatlakoztam, amikor szinte semmire nem volt időm. 2020 elején előadóként hívtak meg a közösségbe, és nagyon megtetszett a kezdeményezés. Később más alapítók előadására is mindig meghívást kaptam, és egy idő után felmerült, hogy csatlakozhatnék a szervezői csapatba. Naivan közöltem, hogy maximum heti egy-két órát tudok csak ezzel foglalkozni, de szívesen támogatom őket. Az első pár héten mégis közel nyolc órát segítettem. Volt egy erős megérzésem, hogy ebből lesz valami, és hogy érdemes minél aktívabban részt venni a közös építkezésben. Már az elején jelentős szerepeket kaptam a csapaton belül. Akkor már több százan követték az oldalunkat és az eseményeket. Jó alapokkal indultunk, jó előadók jöttek. Négyen kezdtük, majd a csapat nyolc főre bővült. Egy év közös munka után Barna István, a Startup Maffia ötletgazdája és korábbi főszervezője úgy döntött, hogy át szeretné adni a következő generációnak a vezetést. Illetve igényt láttunk egy egyesület megalapítására, hogy a Startup Maffiát teljesen másként, sokkal komolyabb keretek között, még jelentősebben tudjuk építeni. Mivel az egy év közös munka alatt engem láttak a legalkalmasabbnak a feladatra, én lettem a 2021 májusa óta működő Startup Maffia Egyesület alapító-elnöke. Természetesen nagyon sok nehézségbe ütköztünk, de az eredeti cél, a további növekedés egyértelműen megvalósult: ahogy említettem, összesen 20-30 millió forint értéket teremtettünk az eseményeinkkel, a magyar startup ökoszisztémában pedig egyértelműen kiemelkedő szerepre tettünk szert. Többek között mi szerveztük meg az ország egyik legnagyobb startup összejövetelét Startup Piknik néven, több száz startup-alapító, több tucat jelentős startup-szervezet, hazai és nemzetközi vállalatok, illetve befektetői csoportok részvételével.

– Mi a siker titka? Van valamilyen különleges módszer, amelyet alkalmazol?

 – Titkos receptet nem tudok adni, de sohasem adtam fel, mindig igyekeztem aktívan keresni és kihasználni a lehetőségeket. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a szüleim támogatása és szeretete nagymértékben hozzájárult az elért eredményekhez, akik rengeteget tettek azért, hogy ilyen sok területen kipróbálhassam magam. Csak a sportot nézve, 7 évig úsztam versenyszerűen, öt évig kenuztam, mellette kajakoztam, futottam, illetve öttusán is részt vettem. Különböző hangszereken játszottam, általános iskolában énekkarban is énekeltem, emellett különféle fejlesztő programokra jártam. Mondhatni mindent kipróbáltam, amit el lehet képzelni. Sokat segített az is, hogy a szüleim soha nem tiltottak meg nekem semmit, emiatt saját magamnak szabtam határokat és alakítottam ki szabályokat. Mindvégig hittek abban, hogy a gyermekük különleges. Ezt éreztették is velem és szerintem ez nagyon fontos. A környezetemben élők folyamatosan azt közvetítették felém, hogy értékes vagyok és egy ilyen támogató közegben felnőni nagyon sokat jelentett számomra. Ha valamit a fejembe vettem, azt vizualizáltam és elértem. Szerencsére ez most is így volt. Nagyon erős hitem van, sokszor érzem azt, hogy támogatva vagyok. Ha valamiben nem tudok dönteni, akkor az érzéseimre hallgatok. Rengeteg alkalommal segítettek a megérzéseim. Mennyivel logikusabb lett volna nem elmenni például a Startup Maffia megbeszélésére, amikor teljesen be voltam már táblázva? Minden egyes percemet három héttel előre beosztottam és tartottam magam a terveimhez. Ez szintén közelebb vitt a sikerhez. Emellett sokszor feszegetem a komfortzónám határait és gyakran beszélgetek idősebb, tapasztalt emberekkel. Szerencsére a stresszt az évek alatt le tudtam vetkőzni, így általában képes vagyok nyugodt maradni. El kell törölni a kudarctól való félelmet. Ha a Yale esetében, a rengeteg jelentkezésbe fektetett munka alatt az járt volna a fejemben, hogy elbukom és mindez felesleges, biztosan nem sikerült volna. Ha csak egy százalék esélyed van, akkor arra kell fókuszálni. Ebben a JÉG tagjai is sokat segítettek.

– Miben voltak a segítségedre pontosan?

 – A JÉG tagjai közül többen járnak külföldi egyetemekre, így tudtak tanácsot adni. Farkas Dezső rábeszélt, hogy ne adjam fel az álmaim és célozzam meg azt az intézményt, amely esetében már el sem hinném, hogy sikerülhet. Motivált az is, hogy őt felvették a Babson College-re, a világ legrangosabb vezetői MBA képzésére. Összekötött Mészáros Eszter JÉG taggal, aki a Stanford Egyetemen végzett, illetve Ecsedi Boglárkával, aki a California Institute of Technology-n tanult. Képet kaptam arról hogy, mire kell különösen figyelni a jelentkezésnél, illetve mit várnak el pontosan az amerikai egyetemeken, hiszen jellemzően az amerikai oktatásra szabott különleges szempontrendszer alapján dolgoznak, amely teljesen idegen egy külföldi számára. Megemlíteném Szabó Tamás Tavkent is, aki a JÉG-en belül tartott Érzelmi Intelligencia kurzusával segített az életcéljaim pontos meghatározásában, illetve lebontásában fél évre, egy évre, valamint három, öt és tizenhárom évre előre. Mindenki azt hiszi, hogy egyértelműen meg tudja mondani azt, hogy milyen célokat követ, de amikor valaki leül magával tíz órát beszélgetni, rájöhet, hogy nem is tudja igazán, mi az az állapot, amivel teljesen elégedett lenne. Hiszen általában nem vagyunk elégedettek semmivel. Ha megkérdezik az embertől, hogy mi a célja, akkor valószínűleg azt mondja, hogy nagy vagyont szeretne felhalmozni, vagy azt, hogy sikeres szeretne lenni. Majd, ha elképzeli, hogy ezeket elérte, rájöhet, hogy valójában nem csak erre vágyott, és újabb dolgokról kezdhet álmodozni. A valódi boldogságot inkább az emberi értékek adják. A felírt céljaim közül sok megvalósult, de vannak még terveim, egyebek mellett zenei területen. Tavken segített megtalálni a gyermeki énem által dédelgetett egykori álmaimat, és leküzdeni a magam elé állított akadályokat az ezekhez vezető úton.

– Ha már a célokról beszélünk, hogy képzeled el magad a Yale elvégzése után?

– Nehéz erre válaszolni, mert a felvétellel teljesen új távlatok nyíltak, így éppen egy újratervezési időszak előtt állok. Miután elvégzem az egyetemet, valószínűleg elmegyek majd egy-két évre egy olyan amerikai céghez dolgozni, ahol jelentős mértékben fejlődhetek és vezetői tapasztalatot is szerezhetek, illetve értéket teremthetek. Ha ilyen vállalathoz tudok majd csatlakozni, akkor szívesen folytatnám ezzel, ha nem, akkor saját vállalkozásban gondolkodom. A hosszú távú célom az, hogy egy olyan új ötleten kezdjek el dolgozni az egyetem alatt, amelyben képes vagyok teljes mértékben hinni, és ami valamiféle gyökeresen új tudást hoz a világunkba. Gondolkodtam például az időérzékelés változásának kutatásán. Azonban elsősorban Magyarországon szeretném kamatoztatni a kint megszerzett ismereteket. Szeretnék úgy élni, hogy soha ne érezzem azt, hogy valami kötelező. A Yale Egyetemen rám váró négy év esetében úgy gondolom, hogy egyetlen perce sem lesz elvesztegetett idő. Szeretném tovább bővíteni a kapcsolati hálómat, hiszek abban, hogy az ott kialakított barátságok a későbbiekben is meg fognak maradni, és együtt sokkal többre leszünk képesek.

– Mit üzennél azoknak, akik hozzád hasonlóan szeretnék megvalósítani az álmaikat?

– Merjenek nagyot álmodni, ne korlátozzák magukat olyan hitrendszerekkel, amelyek azt mondják, hogy nem fog sikerülni! Ne mantrázzák ezt! Nem szabad megijedni a kudarcoktól és a próbálkozásoktól. Ha van olyan periódus az életben, amikor úgy érzik, hogy nem haladnak olyan gyorsan, ahogy szeretnének, arra sem kell rágörcsölni. Olykor a pihenésnek, illetve az újratervezésnek is helye van. Higgyenek teljes mértékben abban, hogy sikerül elérni a céljaikat, akkor is, ha kevés az esély rá! Úgy gondolom, hogy minél több területen ki kell próbálnia magát az embernek ahhoz, hogy rájöjjön, melyik az, amelyik igazán vonzza, és amelyikkel megéri foglalkozni.

 

Szerző: Balatoni Kitti